Nos, nos, nos. Viszonylag elég sok idő telt el az utolsó postom óta(na nem annyi mint Cooranilnál) így hát úgy döntöttem hogy írok egy frankó kis bejegyzést mivel történt velem egy s más az elmúlt időben.
Talán kezdjük is a leglényegesebbel. Április 21-én lezajlott az első alkalommal megrendezett Hírös Metálfeszt amin természetesen részt vettem. Persze ott volt velem még egy pár másik metálarc is. Név szerint Ádám, Balázs, Kornél, Nóra és Tamás. Azt tudni kell a rendezvényről, hogy kurvasok előadó volt amelyek közül minket nem mindenki érdekelt. Az egész egy ötre megbeszélt találkával kezdődött a Repülőkórháznál. Szerencsére Tamás másik repülőkórházról tudott mint a Balázs meg a Kornél így itt volt egy kis gubanc. Na, de sebaj. Végül is sikerült összeverődnünk és első utunk egy olyan helyre vezetett ahol lehet sört kapni nagy tételben olcsón. Magyarul nem kocsmába. Szombat révén nem nagyon volt nyitva semmiféle bolt így már kezdtem azt hinni, hogy kocsmázás lesz a koncert előtt. De hála Istennek a Plusz nyitva volt és sikerült szert tennünk majd egy rekesz sörre. Már csak bontó kellett ezért letanyáztunk Balázsék lakása mellett. Sikerült bevágni az első sört. Aztán valahogy sikerült elkeverednünk a Lánchíd Utcai általános Iskola sportcsarnokának “kertjébe”. Na, ez kábé hat óra tájékán volt. Folytattuk a sörözést és már ekkor volt valaki aki mindenkinél részegebb volt. A srác tudniillik kitámolygott és eldobta magát a füvön. Ezt többféleképpen sikerült is megörökíteni. Többek között valamelyik együttes fotósa lekapott minket amint az ürgének az egyik oldalán nagyban “villázunk” ezen kívül még videó is készült Tamás jóvoltából. Nem is tom már mikor megérkezett Ádám és Nóra ekkor már nagyon fel voltunk szabadulva, ami valószínűleg az üres gyomorra elfogyasztott sörök hatása volt. Hatalmas nagy ökörségeket csináltunk amiről videó is készült de azt nem osztanám meg a publikummal. Akit érdekel annak megmutatom a tellómon ha érdemesnek találom rá. Na végül is nyolckor sikerült bemenni. Ekkor kezdődött a Depresszió koncert. A srácok megint hozták a legjobb formájukat hiszen a tavaszi turnéjuknak ez volt az utolsó állomása. Frankón kitomboltuk magunkat csak az Ádám környékén kellett óvatosnak lenni, amikor nagyon belejött. Ezért el is neveztem dózernek. Eztán egy kis szusszanás következett. Ádém és Nóra el is mentek a Depresszió után, na, de sebaj. A pihenés közben frankót beszélgettünk és keletkezett egy pár, hogy is mondjam érdekes fénykép. A pihizést gyorsan abba is fejeztük hiszen jött az Ossian. Ez egy kicsit lazább volt hiszen nem játszanak annyira zúzós zenét mint a Depresszió. Na miután ennek vége lett én el is jöttem. Anyámék szerencsére a városban voltak, és amikor én végeztem a koncerten akkor értek oda szóval így már 11 órára haza is értem. Csak vasárnap hallottam, hogy Tamást meg majdnem lehúzta négy srác. Na az ilyeneknek bizony a kurva anyjukat! Na, ennyit a koncertről így is elég sokat is elég hosszú beszámolót sikerült írnom.
Más: Mivel beszart az általam nagyon szeretett K700i típusú telefonom így kaptam egy újat. Típus szerint egy W810i-t amivel teljesen meg vagyok elégedve. Van benne frankó 2 megapixeles kamera ami telefonhoz képest elég jó minőségű képeket készít. Mondjuk néhol zajos, de szerencsére erre is van megoldás a Noiseware Pro személyében. A koncerten illetve előtte és utána a tellával készültek a képek. A másik igen hasznos funkció, amiért tulajdonképpen erre a készülékre esett a választásom, hogy rendelkezik bővíthető memóriával és egy igen frankó zenelejátszóval. Valamint a csomag része volt egy meglepően jól szóló headset is.
Asszem ennyi elég is lesz egy darabig. Várom a kommenteket. Na csá??.
0 comment(s):
Post a Comment